Emlékeim... 1961. november 12-én kineveztek a girincsi állategészségügyi körzetbe hatósági állatorvosnak. Égre nyíló nyári konyhai albérletben kezdtem el legényéletemet és innen indult el több évtizede tartó állatorvosi pályafutásom. A fűtést az anyámtól kapott dunnastafírunggal oldottam meg, míg közlekedési problémámat egy hűséges Csepel motorkerékpár segített megoldani. Mindezekkel együtt nagy volt a hivatásom iránti becsvágy és a szakmai ambíció. 13-án reggel megérkezett első páciensem. Zakuczki Józsi bácsi Körömből az utcai villanyoszlophoz kötötte tehenét. Nagy izgalom és feszültség tolta szívemet a torkomba. Tudtam, hogy az első vizsgálat és gyógyítás nagy jelentőséggel bír további munkám megítélésében. Azokban az években a háztáji gazdaságban sok állatot tartottak. E tekintetben különösen kiemelkedett Kesznyéten. Ebben a községben 1150 db szarvasmarhát, kb. 2000 sertést tartottak. A Túlatiszai legelőkön két csorda és két gulya legelt. Volt konda és ménes is. Ezen kívül több ezer birka "nyírta" a fövet. Nekem, aki a hegyek közül került az Alföld peremére, rendkívül megkapó látvány volt a legelő állatokkal beterített Túlatisza. Hamarosan jó kapcsolatba kerültem a pásztorokkal, így Túróczi Miklós bácsival és Szabó Pista bácsival, majd később a fiatalabbakkal is. Itt kóstoltam meg életemben először a finom pásztor-ételeket, a bográcsban főzött gombás lebbencset, és a kissé nehezen emészthető öhömöt. ezektől a tapasztalt pásztoroktól nagyon sok hasznos tanácsot kaptam az állatok viselkedésével kapcsolatban. A kesznyéteni emberek nagy gondossággal és hozzáértéssel tartották állataikat. A tavaszi kihajtás előtt teherautó számra hozták a rosszul telelt állatokat az Alföldről. Majd a legelőn feljavítva értékesítették. A 60-as években minden hét csütörtökén szarvasmarha-felvásárlás volt Tóth Laci bácsi udvarán. Itt az Állatforgalmi Vállalat felvásárlói (Kamecz István, Balogh Béla, Kórodi, majd Spirnyák) mustrálták az eladására kínált állatokat. Ilyenkor a falu népnek nagy része valamilyen formában részt vett a felvásárlásban. egyesek mint érdekeltek - eladók, míg mások a kerítésen kívül lesték a felvásárló ollójának mozdulatait. Ugyanis ezzel minősítették az állatokat. Vélemény különbség esetén hangos szóval, bekiabálásokkal tudatták véleményüket. Ezek a napok "ünnep nap" számba mentek a falu életében. Ezekben az években nagyon gyakoriak voltak az országos állatjárványok. A ragadós száj-és körömfájás, a sertéspestis, a baromfipestis évről-évre felütötte a fejét. 1964. június 4-én Szamárháton száj-és körömfájás lépett fel a juhoknál. Emiatt a Túlatiszán lévő összes szarvasmarhát is zárlat alá kellett helyezni. A teheneket a legelőn fejték, a község be-és kijárataiban fegyveres katonaság fertőtlenítette és zárta le a gépkocsikat. Nem volt tanítás. A határban kapálni szándékozók csak állatorvosi engedéllyel hagyhatták el a falut. A 60-as években kezdtük el a szarvasmarhák gümőkór-mentesítését, majd a 70-es években a brucella-mentesítéssel folytattuk. Ezeknek az országos akcióknak sok szarvasmarha esett áldozatul. Azonban tudni kell, hogy ezek a kórokozók embereket is megbetegíthetnek. Napjainkban a szarvasmarha állomány leukózis-mentesítése folyik. Sajnos a különböző intézkedések, a rossz árpolitika, mind-mind nehezítették az állattartók helyzetét és életét. Csupán az állatszerető emberek elszántságának köszönhető, hogy Kesznyétenben még a 80-as években is 600-700 db szarvasmarhát tartottak. Kétségtelen, hogy a generáció váltás is közre játszott abban, hogy az állomány nagymértékben lecsökkent. A legutóbbi évek bizonytalan értékesítési lehetőségei, a leszorított felvásárlási árak végképp "betették az ajtót" a szarvasmarha tartásnak. Úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő években már csak a nagyobb méretű, modern gazdaságok tudják megállni helyüket a piacon. Több évtizedes munkám után szeretettel gondolok vissza azokra az állattartó emberekre, akik sokszor "széllel szemben" is kitartással gondozták, nevelték állataikat, őrizték az ősi hagyományokat. Sajnos nagyrészük már csak a "távolból" figyelheti utódaik szélmalom harcát. Tisztelettel: Dr. Fehér József